Portré

Adri

Már ezután játszom
Virággal és éjjel.
Játszom az utolsó
Csókkal, reménységgel.

Fiam, ne félj. A nagy égboltozatra
Fölírva minden, mi szép idelenn
És benned, mint rab él a Végtelen!

Szeressék benned azt, ki e vidéken
Igaz művészet kincsét hinti szét,
Szeressék benned a saját tüzében
Ezer színével szikrázó szinészt!

Mint nyáj után a nyári est porában,
Míg vén harang üzen az ó toronyból,
Úgy baktat andalgó versek nyomában
Ez az utolsó, elfáradt komondor.

Forradalom fehér virága,
Őszirózsa,
Kigyújtod arcom pirosra,
Nem a szégyen,
De büszkeség bíbor tüzében!